|
Barna János, a megyei közgyűlési alelnök, 2021.
február 2. 1918.
november 2. Színhely:
Székesfőváros, Kossuth tér. Linder Béla a három
napja kinevezett hadügyminiszter beszél a tömeg előtt. Elkapja őt a
pacifizmus gondolata, átszellemülten, a sajtó szerint ittasan harsogja: Menjenek
szerteszéjjel…és hirdessék…az emberiség ügye győzött, az emberiség került ki
győztesen ebből a háborúból, nem az antant, hanem az emberiség. Nem
kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni! A következő szónok, Károlyi Mihály miniszterelnök nem győzte
kimagyarázni a beszédet, Linder szavait nem úgy, hanem amúgy kell érteni, de
a történelmi emlékezet nem őt, hanem Linder ominózus mondatait őrizte meg. Hirtelen, átgondolatlan, valóban a feltétlen békét óhajtó beszéd?
Megfelelési kényszer a háborút feledni akaró tömeg felé? Könnyen lehetne erre is gondolni, ráadásul Linder súlyos
sebesüléssel, három év frontszolgálat után tért haza, lett volna oka, csak a
békét hirdetni. Linder másfél hétig maradt posztján, belátta, mondhatni persona nongrata
lett a kormánykörökben. De előbb és később nem úgy másnak, ami erős gyanút
kelthet, az elhíresült mondatokat nem a pacifizmus mondatta vele, inkább
megbízatást teljesített. 1920-21-ben Pécsett ügyködik, a város polgármestere a Baranyát uraló
szerbek akaratával, majd zárásul kikiáltja a Pécs-Baranyai Köztársaságot.
Tartós menedéket – mily meglepő – Belgrádban talál, 1962-es haláláig
nyugdíjban, legfőképpen nyugalomban részesül déli szomszédunknál, sőt
díszsírhelyet is kap. Nem
kell hadsereg többé! Azóta is a katonai, állami önfeladás gyakorta idézett negatív
mondata, de a mai napig is kérdéses: balekság, átgondolatlanság, vagy hűvös szándékosság
vezérelte-e a beszélőt? * 2020. november 28. „Balassagyarmat és környéke” c. facebook csoport. A vasútról szóló vitában bejegyzés Barna János, a Nógrád megyei
Önkormányzat alelnöke részéről: Hát kezdjük!! Úgy gondolom hogy vasútra Bgy-n semmi szükség!!! Csak nyilvános vitán vagyok hajlandó
érvelni! Bárki kihívóját!!! (az utolsó szót később úgy
módosítja: kihívhat) Tömör kijelentés, amelyet Barna később jó ismerősének, a városi
ellenzék oszlopos, testületi bizottsági tagjának, Bojtos Istvánnak megerősít,
mindkét mondatát fenntartja, kész a vitára. (hogy miért neki, talányos, de
legalább ez bizonyítja, a két politikai oldal közötti árok nem mindenhol
mély, tegyem hozzá, szerencsére!) Jelen sorok írója a fenti fórumon azonnal, majd hivatalos levélben is
jelezte Barna Jánosnak (amire „természetesen” nem jött válasz), bármely
feltétellel vállalja a vitapartnerséget. Időközben, a közvetítő Bojtos István jelezte, Barna a közelgő
karácsony miatt januárt javasolta a vitára. Végül a január 29-i, a helyi TV
nyilvánossága előtt tervezett találkozás elmaradt, mondvacsinált indokokkal
tavaszi halasztást kért az alelnök. Bár részemről a vitaszándék továbbra is
fennáll, de nem lehet kétséges a visszavonulás szándékossága és tartóssága. * Joggal kérdezheti az olvasó, mi köze a két eseménynek egymáshoz? Hiszen sem a korszakok, a történelmi dimenzió, a következmények, sem
a két „főhős” pozíciói nem összevethetők, ahogyan holmi külföldi érdekek sem
állnak fenn napjainkban. A kapcsolódás azonban létezik, az elhangzott, leírt gondolatok
váratlansága, az ex-katedra kijelentések, és maga az izgató kérdőjel, a gyanú,
kinek szólt, kinek az érdekében és miért az, ami? Természetesen Linder Béla hajdani cselekedetei mára jó esetben a
történészeket foglalkoztatják, ők vitatkozhatnak azon, a szavak
következményei mennyiben járultak hozzá anno az országvesztéshez. Barna János szándékos (?) kijelentése mindössze egy kis magyar megye
vasútjának jövőjét érintheti, ennyit a dimenziókról, de ne legyintsünk, a
kijelentés mögötti szándékok helyi következményei súlyosabbak lehetnek, mint
az egy lesajnáló kézlegyintéssel elintézhetők. * A nógrádi, az Ipoly-völgyi vasút múltja és jelene közismert, most a
döntéshozók, a döntés közeliek, de leginkább a polgárok szempontjából kell a
jövőjét érinteni. Amiben, úgy tűnik, teljes a tanácstalanság, nem a fejlesztést
illetően, hanem abban, mi legyen a vasúti szárnyvonalak sorsa? Hogyan
történjen a politikai kármentés, ha egyszer megszületne a végső (félt)
döntés? De itt még nem tartunk. Még gyakorta fenntartható fejlődésről, a magyar vidék
felzárkóztatásáról, az elmaradott térségek bekapcsolásáról beszélünk és
gondolkozunk. Azonban az ilyenfajta ígéretes tervek szimbiózisban
érzékelhetők a szárnyvonalak fölött lógó nevezetes kard gravitációjával. Sőt, Palócország esetében ZÖLD Nógrádról álmodunk. Hiszen ez a főcíme,
meghatározó vezető gondolata, stratégiai célja a megye által vitára bocsátott
területfejlesztési
koncepciónak (2021-2027), amely megtárgyalásához észrevételeket kért a
megye. (ehhez több polgárral, civil szervezettel együtt magam is – többek
között vasútfejlesztő – javaslatokat tettem.) Nem lehet kétséges, heteken belül elfogadásra kell, hogy kerüljön
tehát a ZÖLD NÓGRÁD koncepciója, benne kiemelten a nógrádi vasutat érintő
javaslatok, a szárnyvonalak felújítását, a szlovák-magyar vasúti forgalom
újranyitását propagálva. Logikusan, hiszen nyugaton-keleten a környezet
védelme, a zöld gondolatiság jobban kötődik a vasúthoz, mint a motorizáció
túlerőltetéséhez. Persze közismert, egyik sem végződhet a másik leépítésével,
a jó arányokat máshol már kitalálták és alkalmazzák. Elhihető-e, hogy a közgyűlés alelnöke ne ismerje a megyei koncepciót?
Nemcsak a rövidesen kihirdetendőt, hanem az előzőt szintúgy, hiszen a vasutat
illetően azok sokban nem térnek el egymástól. Ha pedig munkajogilag nézzük, az alelnöknek követni kell a testület
által elfogadottakat, tehát az abból „kibeszélés” (ráadásul ilyen lényegi
kérdésben) nem lenne elfogadható, még akkor sem, ha az nem hivatalos formában
történik. Ezt alapvetően a közszereplők, így a politikusok is betartják,
hiszen ha magánvéleményt fejtenek ki, a következményekért a felelősséget
vállalniuk kell/ene. De vajon szolgálhatja-e a megye érdekét, ha a vasút megszüntetésével,
nemcsak a megyei közlekedési lehetőségeket ritkítanánk, hanem Szlovákiával,
nem mellesleg a magyarlakta vidékekkel való összeköttetés lehetőségéről is –
örökre – lemondanánk? Hiszen Barna alelnök úr szavai – a vasútra semmi szükség – nem a
meglévő, kétségtelen elfogadhatatlan színvonalú szárnyvonalak felújításáról
mondanak le, vagyis nem a status-quo-t, a megőrzést javasolják, hanem
gyakorlatilag a fizikai megszüntetést. Hiszen, ha Balassagyarmaton nem kell
vasút, Vác, Aszód, Ipolytarnóc felé sem lesz, felszedhető a pálya. Csak
csendben: a rekultiváció költsége többszöröse a másirányú megtakarításoknak. * Fontosabb kérdés, tekinthető-e Barna János alelnök úr álláspontja
megyei szinten egyedinek? A kép árnyaltabb, de túlzott bizakodásra nem ad alapot. A megyei
vezetők részéről hatékony érdekképviselet a vasút ügyében alig érzékelhető,
pedig ha az országos döntéshozók ilyet nem tapasztalnak, miért lépnének?
Nyilván nem tudható, egyfajta igazodási szándék vezérli-e az érintetteket,
vagy bármi más. Egyedüli kivétel napjainkban Balassagyarmat polgármestere
Csach Gábor, aki a térséget érintő vasúti döntések ellen határozottan
fellépett, de pozíciója eltér a fentiektől. Másrészről a karakteresebb
fellépése feltételezhetően szólt a helyi ellenzékre tavaly váratlanul sokan
szavazó polgároknak is, de ez nem csökkenti „érdemeit”. A megyei közgyűlési elnök kezdeményezései a vasút ügyben a szlovákiai
társ-megyével pedig szándék szintjén dicséretesek, de a tényleges eredmények eddig
korlátozottak voltak. * Jelen sorok szerzőjét semmiféle (párt)politikai szándék nem vezette
és a jövőben sem fogja, hogy a nógrádi vasút jövőjét illetően fellépjen. Sőt,
erős dilemmában volt, hogy Barna alelnökkel vitát kezdeményezzen, és a jelen
gondolatokat papírra vesse. Tartva attól, a nyilvánosság előtt elhangzandók
ill. a fenti észrevételek netán eltántoríthatnak pár szavazót a kormányoldal
támogatásától, pedig a nemzeti érdekek képviselete jobb kezekben van és lenne
a jövőben is, mintha a „sokérdekeltségű” ellenzéki erők gyanítható
szándékaitól függene. De éppen a közösség érdekében szólni kell, nyilvánosan és ha lehet
hangosan, ne szedjük ki a téglát az építmény alapzatából, az nem szokott jóra
vezetni. Azonban lehet még felülvizsgálni az álláspontokat, sőt kettőzött
erővel a nagyobb közösség érdekeiért dolgozni. 2021. február Írta: Nagy László |