Ballagás a Balassiban

A megye legrégebbi gimnáziuma, a száztíz éves Balassi Bálint Gimnázium jubileumi ballagáson emlékezett kimagasló szellemiséget, tartást sugárzó múltjára. Az iskola elválaszthatatlan a város mélyben gyökerező kultúrájától, fennállása óta meghatározó eleme Balassagyarmat sajátos atmoszférájának, hiszen az alma mater bocsátotta ki a település arculatát meghatározó embereket, értelmiségieket. Az elszánt elődök több, mint negyedszázadon át küzdöttek az iskola létrehozásáért, de ma, a XXI. században sem kerül kevesebb küzdelembe az intézmény időtálló értékeinek, hagyományainak, küldetésének megőrzése.

A száztíz éves mérföldkőnél állt meg ünneplő szívvel és lélekkel az iskola, s a balassis közösség összetartozásának jeleként az ötven évvel ezelőtt ballagottak együtt vonultak az árnyas fák alatt a most végzős diákokkal az iskola díszudvarára. Két egykori igazgató, Kovács Ferenc és Pozsonyi Anna is verset mondott, s az iskola kórusának fellépéseit és a búcsúzó diákok beszédét, valamint az ünnepélyes zászlóátadást követően Borenszkiné Imre Éva igazgatónő szólt az egybegyűltekhez.

- Búcsú és visszatérés, bánat és öröm, könny és mosoly ölelkezik most össze az öreg iskola udvarán, amikor a most ballagók lépteit ötven évvel ezelőtt végzett társaik lépte kísérte a folyosókon, akik újra érezték az alma mater patinás falainak semmi mással össze nem téveszthető levegőjét. A csengő most minden itt lévő és itt nem lévő tanáruk, igazgatójuk emlékének szólt - fogalmazott az igazgatónő, aki a legnagyobb közös élménynek az összetartozást nevezte, s arra intette a tanulókat: álmok, eszmények, s a jóra, igazra, szépre való készség nélkül nem érdemes élni.

A hajdani és mai diákok az Il silentio édes-bús dallamára vonultak el az épület oly sok és mély emléket idéző udvaráról.

(Szabó Andrea írása a Nógrád Megyei Hírlap 2010. május 5-ei számából)