A salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság a

gyarmati Artériában

2020. február 17.

A Balassi Bálint Asztaltársaság 1989 óta működik Salgótarjánban. Balassagyarmaton az Artéria Galériában nem először szerepelnek, a galériatulajdonos Fricska Éva észrevette bennük a tehetségek felfedezésére – ismertetésére okosan szerveződő példaértékű csoportosulást. „Asztaltársasági Füzetek” címen évente jelentkező kiadványukban a körhöz tartozó és a hozzájuk újonnan csatlakozó írók, költők, képzőművészek kapnak publicitást. Utóbbiak egyébként minden szeptemberben csoportos kiállítással színesítik a megyeszékhely kulturális életét.

Ezen a gyarmati bemutatkozó esten az alapítók közül ketten: Handó Péter és Kelemen József vettek részt, ott voltak még a csapatból Zsibói Gergely és Tóth Tamás irodalmárok, valamint Frideczky Katalin zongoraművész, zenetanár, novellista, aki a galéria zongoráján Chopint játszva indította az összejövetelt. Az Asztaltársaság Pál József Alkotói Köréről Handó Péter tájékoztatott néhány mondatban, majd a megjelent alkotók idéztek műveikből. Elsőként Kelemen József olvasott verseiből: lírai vallomásokat a teremtés, a természet lenyűgöző csodáiról. A művésznek képkiállítása is volt már a galériában – a festmények, grafikák szinte a most hallott versekre hajazóan a növényvilág változatos teremtményeit, a fákat ábrázolták különböző felfogásban.

Handó Péternek, a groteszk én-versek mesterének egy Madách-parafrázisa tűnt ki: a Tragédia falanszter-színének szófordulatai, gondolatai gördítették versét az aktualitásba. Tóth Tamás két szokatlan megközelítésű novellát mutatott be. A „Magasiskola 2.” volt az egyik, melyben egy iskolai előadásra meghívott filmrendező körül kialakuló rivalizálás döbbenti rá a diák-szemlélőt az élet kiismerhetetlen igazságtalanságaira. A másik groteszk: egy műhely közepén a munkaidő végére elalvó lakatos, és az őt ünnepélyesen, halkan kerülgető társai a hatvanas évek nevetséges ellentmondásainak hangulatát idézi.

Zsibói Gergelynek pedig, aki magyartanári hivatása mellett az Asztaltársasági Füzetek egyik szerkesztője is, több munkája mellett az a novella volt különösen meghökkentő, amelyben Kafkára emlékeztetően meséli el, hogyan változik át egy végtelenül elmagányosodó férfi kedvenc könyvei közt ő maga is könyvvé.

Zsibói Gergely

A budapesti illetőségű, de tarjáni baráti körrel rendelkező Frideczky Katalin sokoldalúságát bizonyítva groteszk csomagolásban nagyon is hétköznapi tanulságokat levonó novelláiban mutatja be, hogy pl. egy szétszedett, majd szakszerűtlenül összerakott óra, rádió, ha ideiglenesen működik is, de úgy funkcionál, mint egy jellem-harmóniáját veszített, vagy testi fogyatékosságtól szenvedő ember. Vagy az empátia is groteszkbe hajló veszélyeket rejthet: a rongycsomó-szerű elesetthez kuporodó együttérző hirtelen maga válik rongykupaccá.

Frideczky Katalin

Egészében véve a Balassi Bálint Asztaltársaság termékei az „olvasható modern” címszó alá kerülhetnének, ha volna ilyen. A tehetségek itt is, ott is felütik fejüket. A groteszk látásmód meg-megjelenik, főleg a prózában. Egy mű legyen újszerű ÉS élvezhető: ezek bizony gyakran ellentmondó követelmények.

Talán az Asztaltársaság tagjai megpróbálják a szintézist megtalálni. Köszönjük a bemutatkozást, hátha majd gyarmati alkotók is elmehetnek így Tarjánba?

2020. február

Írta és fotók: Farkas Gábor