Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékülés -

Radikalizmus és szuverenitás, avagy a múltból a mának is.

2014. december 13.

Hetven éve, 1944. december 24-én végezték ki Sopronkőhidán Bajcsy-Zsilinszky Endrét, politikust, publicistát, akinek személye összefonódott a radikalizmussal, a magyar faj védelmével és az 1944 végi magyar ellenállással.

Bajcsy személyes tragédiája a magyarság II. világháborús sorsát is tükrözte, így a Parlament Felsőházának termében megrendezett emlékkonferencia alkalmat adott a megemlékezés előadóinak, hogy gyakran párhuzamot vonjanak a nemzeti szuverenitás kapcsán a múlt és a jelen között.

Az emlékülés résztvevői megemlékeztek az I. világháború alatti, limanowai csata 100. évfordulójáról is, amikor az osztrák-magyar hadak a galíciai fronton sikerrel verték vissza az oroszok támadását - köszönhetően a magyar huszárság páratlan helytállásának is - ez a győzelem is hozzájárult az 1917-es orosz fegyverletételhez. Az I. világháborúban önkéntesként hadba vonult - a huszárság iránti rajongását és katonai szellemiséget mindvégig megőrző - Zsilinszky Endre éppen huszártisztként küzdhetett a világháborús frontokon, az ott szerzett tapasztalatai is hozzájárultak ahhoz, hogy a magyarság sorsáról, nemzetünk jövőjéről mindvégig radikálisan gondolkozott és cselekedett.

Dr. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke áttekintette Bajcsy politikusi életútját - amely a két világháború közötti magyar politikai élet mozgalmasságával is rokonítható - megállapította, hogy nem lehet kétségünk, ha Bajcsy túléli a háborút, ugyanúgy végezte volna, mint a Rákosi rendszer áldozatai, magyar út és az önálló Magyarország hangoztatói nem kaptak kegyelmet. Bajcsy, pedig oly korban élt, amikor a jók nem voltak elég erősek, az erősek, pedig nem voltak jók - zárta hatásosan beszédét Lezsák.

Dr. Salamon Konrád történész szólt Bajcsyról, a fajvédőről is, akinek ez valójában magyarvédelmet jelentett és nem a nemzetiszocializmussal azonosított kifejezést.

Bajcsy az állam irányítására erős vezetőt tartott szükségesnek, a nemzeti egység erősítésének szükségességét is hangsúlyozta, Horthy Miklós személyét és politikáját emiatt is helyeselte.

Dr. Bíró Zoltán irodalomtörténész, az MDF egyik alapítója Bajcsy harmadik utasságáról beszélt, ahol a radikalizmus nem szélsőségességet jelentett, hanem nemzeti érdekképviseletet, amely se német, se orosz. Ez valójában Szabó Dezső és Németh László álláspontját is tükrözte. Bajcsy földvédő - mint magyar alapérdek - programjának kulcsgondolatait az átfogó birtokreform, a szövetkezeti hálózat kialakítása, a hitelhiány megszüntetése (de az uzsora letörése) és a falutámogató gazdaságpolitika mentén összegezte.

Dr. Bíró Zoltán

Dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, Bajcsynak, Erdély múltja és jövője című, 1943 végén megjelent könyve kapcsán a revízió kérdésében valóban radikális Bajcsyról beszélt, aki Erdély teljes területének visszaadását követelte, bár ennek akkor sem volt realitása. De ebben a könyvben nemcsak Erdély foglalkoztatta, hanem az is, hogyan fog Magyarország a világ új rendjébe beilleszkedni.

Az, hogy a világban új rend lesz, Bajcsy számára is egyre bizonyosabb lett, ahogyan az is, ki kell lépnünk a háborúból.

Dr. Szakály Sándor történész előadása már ehhez kapcsolódott, aki szerint a magyar függetlenség támogatói egyetértettek abban, hogy a háborúból való kilépés csak Horthyval képzelhető el, amikor pedig 1944 októbere után erre már nem volt mód, akkor a proklamáció szerinti lett számukra a követendő eljárás.

Azt Bajcsy és társai, a katonai vezetés tagjai is tudták, tapasztalták, hogy követőik minimális számban vannak.

Sokaknak áldozatvállalásuk hiábavalónak tűnhet - bár az utókor nemcsak Bajcsy, Tartsay, Nagy Jenő stb utcanév elnevezésekkel emlékezik rájuk - de azzal ők sem számolhattak, bekövetkezik az a háború után, hogy Magyarország világháborús szerepéért gyakorlatilag ugyanazt kapja, vagyis a kommunista rendszert, mint Csehszlovákia és Lengyelország, azzal a különbséggel, hogy ők jutalomból, mi pedig büntetésből. Ez a büntetés elérte volna a magyar függetlenség gondolatiságának képviselőit is, hiszen 1945 után ezért nem dicséret, hanem büntetés járt volna részükre is. Bajcsy azok közé a politikusok közé tartozott, akik saját eszméikért végig kitartottak, függetlenül attól, milyen volt a környezet. Lehet, hogy tagja lett volna az első ideiglenes nemzetgyűlésnek, de első lett volna azok között, akiket azután majd kivégeznek. Mert számára az ország függetlensége, a tisztesség, becsület meghatározó volt, egy olyan korban, amikor a nemzet egy része nem volt erre fogékony - összegezte előadását Szakály.

Az egyes előadások között a résztvevők Dr. Szabó András irodalomtörténész, előadóművész barátunktól, Bajcsy-Zsilinszkyvel kapcsolatos írásokból, versekből hallhattak idézeteket, részleteket.

A nagy tapssal fogadott, átéléssel előadott művek között voltak prózaiak - Illyés Gyula: Zsilinszky, Kodolányi János: Utolsó romantikus, Barcs Sándor: Dráma sodrásában, Bajcsy-Zsilinszky: Helyünk és sorsunk Európában, Kovács Imre: Magyarország megszállása, ill. Sinka István: A gárda üzen, Illyés Gyula: Zsilinszky emlékére c. versek.

Dr. Szabó András

Illyés tömör verse érzékletesen mutatta be az 1944 karácsonyakor kivégzett Bajcsy- Zsilinszky tragédiáját.

Pullovert, kucsmát, hócipőt
széttestált rabtársai közt.

Ment - arc-színe bár a falé -
hólepte bitófa felé.

Szíve dacában, mint a láng
egy nép dühe. Azt hagyta ránk.

2014. december

Összeállította: Nagy László