Ha szeptember, akkor Balassagyarmat barátainak találkozója

2024. szeptember 14.

Több évtizedes hagyomány a Balassagyarmatról elszármazottak szeptemberi találkozója, ahogyan 2019 óta immár az is, Palócország fővárosa saját „otthonába” hívja az érdeklődőket és itt rendezi meg az összejöveteleket.

Valljuk be, egyre inkább okkal-joggal, hiszen a főváros honvágyra hajlamos gyarmati hátországa nem fiatalodik, az ifjabb nemzedék távollétének pedig sok oka van, aligha itt és most taglalandó. Ebben a helyzetben örömteli, hogy Balassagyarmatról is sokan érdeklődnek a találkozó után, a Megyeháza - igaz, némileg lazább székezéssel berendezett nagytermét - megtöltötték az érdeklődők.

Kiváló szervezői elképzelés volt Benkő Csaba Gyula Ferenczy Noémi-díjas iparművész és Horváth Endre-díjas festőművész életmű kiállításának megnyitóját összekötni Balassagyarmat barátainak találkozójával. Bár Csaba a fővárosban született, de középiskolai tanulmányait Balassagyarmaton folytatta, itt lett Farkas András tanítványa. Majd „visszaszármazott”, de az Ipoly-parti városba rendszeresen visszatérő alkotó. Mostani életmű kiállítása még a sűrű gyarmati képzőművészeti események sorában is különleges, méretében, hatásában, hangulatában is, ráadásul már a bejáratnál üde itáliai, reneszánsz élményt sejtető környezetbe kerül a látogató.

A Jánossy Képtár valamennyi terme megtelt az alkotó műveivel, festményekkel, kisplasztikákkal, szobrokkal (nem kevesebb, mint 135 alkotással), sőt civil foglalkozására utaló híradástechnikai berendezések fotóival is, hiszen a szerkezetek formatervezésében Csaba tevékenyen részt vett egykoron.

Benkő Csaba idén ünnepli születésének 85. évfordulóját (Isten éltesse innen is!), sőt immár 70 éve a képzőművészetek különböző ágainak jeles hazai művésze.

Zolnyánszki Zsolt, a Jánossy Képtár vezetője és kurátora üdvözölte a megjelenteket, majd Csach Gábor polgármester, művészettörténész tekintette át Benkő Csaba egyéni és művészi életútját. (műveiről, kiállításairól névjegytárunkban, a nevénél olvashatók részletek)

Egyetérthetünk a városvezetővel, a művész „nem tolakodó”, „visszafogott”, másrészt, bármennyire is jelen van a szakralitás alkotásai jó részében, az inkább hétköznapi formában jelenik meg. A sok remek itáliai városkép mellett portréi tűnnek a legfigyelemre méltóbbnak, pl. Kós Károly, Borsos Miklós ábrázolásai különlegesek.

Végül ide idézhető Benkő Csaba gondolata, amely egyik alkotása mellett olvasható:

„Hiszem, hogy etikai, erkölcsi tartás, alkotói tisztesség nélkül nincs maradandó, a jövőt is megélő, megértő művészet.”

Benkő Csaba Gyula

Mindenkinek csak javasolható a kiállítás meglátogatása, amely 2024. október 20-ig tekinthető meg a Jánossy Képtárban.

A kiállításmegnyitó után a Vármegyeháza nagytermében a műsor kezdetén Balassagyarmat Fiatal Példakép-díjasa, Varga-Csikász Bese Polgár István versét idézte, majd Szalai-Lovász Emőke műsorvezető Balassagyarmat Város Önkormányzata, a Madách Imre Városi Könyvtár és a Honismereti Kör nevében köszöntötte Balassagyarmat barátainak 2024. évi találkozóján megjelenteket.

Házigazdaként, Csach Gábor polgármester köszöntette a város volt, ill. jelenlegi polgárait, majd kisebb visszatekintésekkel beszámolt a város múltjáról, helyzetéről, az elmúlt időszak történéseiről.

Csach Gábor

Kiemelte a történelmi traumákat, a zsidóság elveszítését, a megyeszékhelyi státus elvételét, az értelmiség elvándorlását, de azt is, Balassagyarmatnak kicsi a belterülete, Natura terület és nemzeti park övezi, terjeszkedni csak dél, Szügy felé tud, tehát behatárolt az ipari térség.

Némiképp örömteli, hogy a vállalkozások száma (érdemben) nem csökkent, az iparűzési adóbevétel nőtt (1.1 Mrd Ft), és 7.5 Mrd Ft-os allokált forrásra számíthat a város. (ha a körülmények szerencsésen alakulnak – tehető hozzá)

Jelentős történés volt az ún. Zöld Csiga program megvalósulása, sport, rekreációs lehetőségek nyíltak, új beruházások jöttek létre, többek között a Nyírjesben is. Nem mellesleg említette Csach Gábor, hogy az önkormányzati választások megerősítették a jobboldali városvezetést, erős többségben irányíthatják öt évre Balassagyarmatot.

Az első „civil” fellépő, megkérdezett, a város Fiatal példakép-díjasa Takács Lilla operaénekes volt, aki Puccini műből énekelt, zongorán kísérte Lévárdi Beáta művésztanár.

Horváth Zita szerkesztő-riporter kérdéseire megtudhattuk, hogy Lilla korán eltökélte, énekes akar lenni, álmait tanulmányai (Vác, Debrecen) megerősítették.

Jelenleg Salgótarjánban szolfézs-ének tanár, lelkesen képezi tanulóit, de mellette „profi” karrierjét is építi. Fellépései, bemutatkozásai voltak Bergamóban, Dublinban, Münchenben, a közeljövőben pedig Chopin művekből lemezt készül felvenni Balassagyarmaton.

Takács Lilla és Lévárdi Beáta

Öt éve működik Balassagyarmaton az Artéria összművészeti műhely, amelynek ötletgazdája, létrehozója, kitartó működtetője Fricska Éva beszélt arról, hogyan vált a Galéria immár emblematikus irodalmi, képzőművészeti, zenei találkozóhellyé, kulturális „vonzás-központtá”. (élettörténetének részletei egy vele készített interjúm alapján a Palócföld folyóirat 2020/3 számából megismerhető, így ezeket itt nem ismertetem)

Azt viszont igen, hogy az Artériában Éva 134 programot rendezett (valójában három év alatt, a Covid járvány miatt részleges volt a nyitvatartás), ebből 24 kiállítás, 48 komolyzenei koncert, 18 irodalmi est. Kiemelendő, Éva igazi szellemi közösséget hozott létre, célja a fiatalok felkarolása, népszerűsítésük, a magas kultúra révén szellemi értékek létrehozása. Ha csinálom, jól csináljam – vallott a kezdetektől érvényes, egyszerű, de sokatmondó filozófiájáról. Joggal beszélt végül az anyagi nehézségekről, körülményekről, támogatókat keres, hiszen a folyamatos működés a cél, a saját források alkalmankénti felhasználása ebben nem lehet megoldás.

Fricska Éva

A Kertész István Alapítvány több mint 30 éve a magyar és egyetemes zsidó kultúra közös értékének, a balassagyarmati zsidó örökségnek őrzője, gondozója. Tevékenységük elismeréseként 2024-ben Balassagyarmat Közösségéért díjban részesültek. Bauer József, az Alapítvány kuratóriumi elnökének beszélgetőtársa Horváth Zita televíziós szerkesztő volt.

Előtte megtekinthettünk egy rövidfilmes összeállítást az alapítványról a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ gondozásában.

Bauer József a beszélgetés elején érdekes történelmi visszapillantást tett, bár közkeletűen a zsidók a törökök utáni visszatelepítéstől kezdődően laktak a városban (a XVIII. sz. közepétől 152 zsidó volt a település lakója), de egyes családi legendáriumok, sőt történészek szerint is, már a Mátyás király előtti időszakban is élhettek itt zsidók. A későbbiekben több körülmény, gazdasági előny segítette a zsidók itteni letelepedését, a XIX. sz.-ra a lakosság 40 %-a volt zsidó származású. A két világháború között a zsidóság gazdasági szerepe, befolyása tovább nőtt, ezt szakította meg a tragikus holokauszt, amely a város mai helyzetére is súlyos következményekkel hatott, ahogyan arról Csach Gábor polgármester is beszélt előadásában.

A hallgatóság megismerkedhetett az alapítvány névadója, Kertész István életútjával, az alapítvány eredményeivel, a zsidó temető teljes kataszteri feldolgozásával, a város jeles rabbijaival (az összeállítást éppen Bauer József és Bauer Zita végeztek el, azt könyvben rögzítve) és azzal, az alapítvány számtalan programot szervezett a városban a zsidó örökség ápolására (ebben elévülhetetlen Majdán Béla barátunk munkássága – tehető hozzá).

Bauer József

Az est zárásaként Barát Attila szaxofonművész, a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola tanára három közkedvelt zeneszámot szólaltatott meg hangszerén, megalapozva a jó hangulatot a kötetlen beszélgetésre a programok befejeztével.

Barát Attila

2024. szeptember

összeállította: Nagy László