Az
intézmény, ahová járok
A Balassi Bálint Gimnázium végzős
tanulója vagyok. Hét és fél évvel ezelőtt léptem át először az intézmény
küszöbét, telve vágyakkal, elképzelésekkel és természetesen félelemmel és
izgalommal.
Azért választottam a város sok gimnáziuma közül éppen a
Balassit, mert a nővérem is itt tanult. Ő mesélt az ottani diákéletről,
tanórákról és tanárokról. Mindig is terveztem egyetemre járni, és úgy éreztem,
hogy ez az iskola megadja az ehhez szükséges alapokat. Már az első évben
érezhetően nagyobb elvárásoknak kellett megfelelnem, mint az általános
iskolában. Szerencsére sikerült minden akadályt leküzdenem. Ma két középfokú
nyelvvizsgával és két középszintű érettségivel rendelkezem, amit tanáraimnak és
kitartásomnak köszönhetek. A neheze ugyan még hátra van, de úgy érzem, a májusi
érettségi időszakban sem fogok kudarcot vallani.
Nemcsak attól féltem az első napokban, hogy nem fogok tudni
megfelelni a követeléseknek, hanem attól is, hogy nem sikerül majd
beilleszkednem. Ez sem jelentett azonban különösebb problémát: egy-két hónap
elteltével kialakultak az első baráti körök. Ezek a személyiségünkkel együtt
változtak, formálódtak. Kisebb-nagyobb súrlódások természetesen előfordultak
(kiváltképp a szalagavató előtti időszakban), de ezek csak rövid időre
bontották meg az osztályközösség összetartását, melyet osztályfőnökünk mellett
a közös teadélutánok és az osztálykirándulások is erősíteni tudtak.
Ám lassan el kell hagynunk ezt a kis családot. Az utolsó év utolsó félévében rájövünk, hogy az itt eltöltött
nyolc/öt/négy év mennyire gyorsan repült el felettünk. Félelmetes lesz egy új,
lazább közösséget megszokni. De ez előtt még túl kell esnünk eddigi legnagyobb
megpróbáltatásunkon: az érettségi vizsgán. Osztályom nagy része már rendelkezik
érettségi-tapasztalattal, de ez mégis más lesz. Már lázasan keresgélünk
megfelelő felsőoktatási intézményeket. Szinte mindenki folytatni szeretné
tanulmányait, még a keretszámok sem törték le senki szarvait. Én egy jó hírű,
budapesti egyetemre jelentkezem. Egyetemi tanulmányaim után pedig idegen nyelvi
kapcsolattartó vagy műfordító szeretnék lenni. Nem tartok attól, hogy az itt
megszerzett tudásanyag cserbenhagyna az érettségin.
Hogy
hogyan kelteném fel a középiskolai továbbtanulás előtt állók érdeklődését,
kedvét az intézmény iránt? Mindenképpen az iskolai programokkal kezdeném: a
gólyaavató felejthetetlen vidámságával és felhőtlenségével, a karácsonyi
műsorok szeretetteljes légkörével, a szalagavató vitákkal teli, ám mégis
hihetetlenül szép és emlékezetes előkészületeivel és pillanataival, a
jótékonysági estek változatos műsoraival, a Balassi-nap és a farsang izgalmas,
színes és kacagtató programjaival, a nemzeti ünnepek méltóságával, a ballagás
meghitt perceivel, valamint a diákjuniális egyedülálló, közösségkovácsoló izgalmaival.
Megemlíteném, hogy a tanórai kereteken kívül is rengeteg foglalkozáson vehetnek
részt: énekkarunk számos országos elismerést gyűjtött, a szakköri foglalkozások
részvevői sok versenyben a dobogóra állhattak, fényképészeink műveiből pedig
rendszeresen kiállításokat rendeznek, melyeket minden diák szívesen tekint meg.
Délutánonként tömegsporton edzhetik izmaikat az iskola lelkes sportolói, vagy
bárki, aki csak játszani szeretne egy jót iskolatársaival. Nem felejteném el
szigorú, de segítőkész tanárainkat és az itt megszerzett tudást sem.
Knyazoviczky Blanka
12/a osztályos tanuló