Az intézmény, ahová járok

A Balassi Bálint Gimnázium végzős tanulója vagyok. Hét és fél évvel ezelőtt léptem át először az intézmény küszöbét, telve vágyakkal, elképzelésekkel és természetesen félelemmel és izgalommal.

Azért választottam a város sok gimnáziuma közül éppen a Balassit, mert a nővérem is itt tanult. Ő mesélt az ottani diákéletről, tanórákról és tanárokról. Mindig is terveztem egyetemre járni, és úgy éreztem, hogy ez az iskola megadja az ehhez szükséges alapokat. Már az első évben érezhetően nagyobb elvárásoknak kellett megfelelnem, mint az általános iskolában. Szerencsére sikerült minden akadályt leküzdenem. Ma két középfokú nyelvvizsgával és két középszintű érettségivel rendelkezem, amit tanáraimnak és kitartásomnak köszönhetek. A neheze ugyan még hátra van, de úgy érzem, a májusi érettségi időszakban sem fogok kudarcot vallani.

Nemcsak attól féltem az első napokban, hogy nem fogok tudni megfelelni a követeléseknek, hanem attól is, hogy nem sikerül majd beilleszkednem. Ez sem jelentett azonban különösebb problémát: egy-két hónap elteltével kialakultak az első baráti körök. Ezek a személyiségünkkel együtt változtak, formálódtak. Kisebb-nagyobb súrlódások természetesen előfordultak (kiváltképp a szalagavató előtti időszakban), de ezek csak rövid időre bontották meg az osztályközösség összetartását, melyet osztályfőnökünk mellett a közös teadélutánok és az osztálykirándulások is erősíteni tudtak.

Ám lassan el kell hagynunk ezt a kis családot. Az utolsó év utolsó félévében rájövünk, hogy az itt eltöltött nyolc/öt/négy év mennyire gyorsan repült el felettünk. Félelmetes lesz egy új, lazább közösséget megszokni. De ez előtt még túl kell esnünk eddigi legnagyobb megpróbáltatásunkon: az érettségi vizsgán. Osztályom nagy része már rendelkezik érettségi-tapasztalattal, de ez mégis más lesz. Már lázasan keresgélünk megfelelő felsőoktatási intézményeket. Szinte mindenki folytatni szeretné tanulmányait, még a keretszámok sem törték le senki szarvait. Én egy jó hírű, budapesti egyetemre jelentkezem. Egyetemi tanulmányaim után pedig idegen nyelvi kapcsolattartó vagy műfordító szeretnék lenni. Nem tartok attól, hogy az itt megszerzett tudásanyag cserbenhagyna az érettségin.

Hogy hogyan kelteném fel a középiskolai továbbtanulás előtt állók érdeklődését, kedvét az intézmény iránt? Mindenképpen az iskolai programokkal kezdeném: a gólyaavató felejthetetlen vidámságával és felhőtlenségével, a karácsonyi műsorok szeretetteljes légkörével, a szalagavató vitákkal teli, ám mégis hihetetlenül szép és emlékezetes előkészületeivel és pillanataival, a jótékonysági estek változatos műsoraival, a Balassi-nap és a farsang izgalmas, színes és kacagtató programjaival, a nemzeti ünnepek méltóságával, a ballagás meghitt perceivel, valamint a diákjuniális egyedülálló, közösségkovácsoló izgalmaival. Megemlíteném, hogy a tanórai kereteken kívül is rengeteg foglalkozáson vehetnek részt: énekkarunk számos országos elismerést gyűjtött, a szakköri foglalkozások részvevői sok versenyben a dobogóra állhattak, fényképészeink műveiből pedig rendszeresen kiállításokat rendeznek, melyeket minden diák szívesen tekint meg. Délutánonként tömegsporton edzhetik izmaikat az iskola lelkes sportolói, vagy bárki, aki csak játszani szeretne egy jót iskolatársaival. Nem felejteném el szigorú, de segítőkész tanárainkat és az itt megszerzett tudást sem.

Knyazoviczky Blanka

12/a osztályos tanuló