Ádám Tamás: Satuprés Közel
másfél évtized után jelentkezett újra prózai művel Ádám Tamás, hiszen a Vidám
színpadi gengszterváltás c. riportkönyvét 2009-ben adta ki. Azóta hat
verseskötetet jelentetett meg, legutoljára 2022-ben a Hegyi beszédet. (könyvajánlónkban több
verseskötetéről olvasható ismertetés) A
szerzőt ismerők tudják, legalább annyira író, mint verselő ember Tamás,
hiszen évtizedekig újságíróként, napjainkban szerkesztőként tevékenykedik.
Talán éppen a néha robotosnak is bizonyuló munka vitte el tartós
„kikapcsolódásként” a költészet világába. Az
írókénti visszatérés időpontja, a Satuprés
c. regényének megjelenése, aligha nevezhető ideálisnak egy elbizonytalanodott,
önmagát kereső, erkölcsi tartását elveszítő, háborúk mellett élő és háborúkat
„áhítozó” világban. Ahol erős kérdés, mennyi helye van az irodalomnak, van-e
fogadókészség az egyéni életérzések, a leírt gondolatok befogadására. A
válasz az első pesszimisztikus pillanatban könnyen lehet nemleges, de talán
még nem vagyunk az utolsó utáni pillanatban. Még van és remélhetőleg még lesz
is módunk, időnk, hogy nemcsak a világirodalmi köteteket, hanem a hazai kis-
és nagymesterek műveit is forgathassuk, róluk gondolatokat cserélhessünk. Időzítéstől
függetlenül, a regény nem íródhatott máskor, mint amikor a szerző a
Satupréshez szükséges tapasztalatokat megszerezte egy „világvégi” pesti
gyárüzemben, ahol mintegy modernkori rabszolgaként dolgozott sorstársaival együtt
a présgépek mellett, valamikor az ezredforduló körüli években. Az ott
szerzett benyomásaihoz hozzáadta mindennapjai személyes dilemmáit, de
leginkább kudarcait. De
nevezhető-e önéletrajzinak Ádám Tamás regénye, hiszen az írók szerencsére
mindenkor játszhatnak történeteikkel, szereplőikkel, dilemma elé állítva az
olvasót, a szerző elrejtette-e vagy éppen pőrére vetkőztette önmagát a műben?
Tételezzük
fel ez esetben, a fikció (némileg) túllép a valóságon, mert ha nem így lenne,
bizony zsákutcába jutott írói sorssal szembesülhetnénk. A
Satuprés, mint regénycím, telitalálat, hiszen utal egyben a főhős magánéleti
csődjére, amelyből kimenekülni kell/ene, és arra a reményvesztett helyzetre
is, amelyre az üzem munkásai jutottak, akikkel a főhős hónapokig megosztotta munkanapjait.
Hiszen
a történet origója egyszerű: lévén, hogy „alig születnek írások a munkásokról
manapság”, az író felkeres (vagy megalkot képzeletében?) egy szocreál üzemet,
ahol munkába áll, hogy testközelből szerezzen tapasztalatokat a
„munkásosztály életéről.” Ádám
Tamás vonzódása, nosztalgiája az eltűnt, történelmileg, gazdaságilag
felszámolt munkásosztály, vagy megengedőbben mondva, a társadalmi
igazságosság iránt ismert, így témaválasztása érthető. De
amilyen sötétnek tűnik a munkásságnak, mint osztályalkotónak a jövője, olyan
kiszolgáltatott, céltalan, alkoholba menekülő, mélységesen kispolgári maga a
munkás is Ádám Tamás ábrázolásában. A karakterek – legyenek azok gyári
munkások, vagy éppen a főhős útját hosszabb-rövidebb szakaszokban keresztező
nők – kiválóan ábrázoltak, mintha a kis magyar valóságból léptek volna elő,
szinte megelevenednek. Ádám erőssége, hogy tömören, lényegre látóan, őszintén
jellemez személyeket, élethelyzeteket, jól érzékeltetve a mély érzelmek
nélküli, egyben kilátástalan állapotot, legyen az egyéni, közösségi. A virágzó
magyar kapitalizmus peremvidékén óhatatlanul eljön a nap, amikor a gyár
dolgozóinak egy részét leépítik, így főhősünket is. Ezt
a csúszdát követik partnerkapcsolati csődjei is, sőt önmagát is egyre kifelé
szorítja a társadalomból, az általa se nem kívánt, se nem megcélzott polgári
kényelmi zóna közelségéből. Végül is a gyár elhagyása, a futó kalandok,
kapcsolatok lezárulta adja meg a satuprésből való szabadulást a „pótcselekvések,
az elmaszatolt mozdulatok világából” – ahogy a szerző a zárófejezetben
fogalmaz. Őszinte
írás, szinte kiúttalanságot sugalló. Ádám
Tamás joggal titulálja írását „nem termelési regénynek”, műfajából adódóan szociografikus
műnek sem tekinthető, de ott van a helye a kora XXI. század magyar társadalmának
korrajz-vázlatai között. * A
Satuprés a Hungarovox kiadásában 2023-ban jelent meg 133 oldalon, 2500 Ft-os
áron. Balassagyarmaton
az Artéria Galériában kapható, ill. az internetes könyvforgalmazóknál
megrendelhető. 2024. március összeállította: Nagy László Hun |