Ádám Tamás: Satuprés

 

 

 

 

 

Közel másfél évtized után jelentkezett újra prózai művel Ádám Tamás, hiszen a Vidám színpadi gengszterváltás c. riportkönyvét 2009-ben adta ki. Azóta hat verseskötetet jelentetett meg, legutoljára 2022-ben a Hegyi beszédet. (könyvajánlónkban több verseskötetéről olvasható ismertetés)

 

A szerzőt ismerők tudják, legalább annyira író, mint verselő ember Tamás, hiszen évtizedekig újságíróként, napjainkban szerkesztőként tevékenykedik. Talán éppen a néha robotosnak is bizonyuló munka vitte el tartós „kikapcsolódásként” a költészet világába.

 

Az írókénti visszatérés időpontja, a Satuprés c. regényének megjelenése, aligha nevezhető ideálisnak egy elbizonytalanodott, önmagát kereső, erkölcsi tartását elveszítő, háborúk mellett élő és háborúkat „áhítozó” világban. Ahol erős kérdés, mennyi helye van az irodalomnak, van-e fogadókészség az egyéni életérzések, a leírt gondolatok befogadására. A válasz az első pesszimisztikus pillanatban könnyen lehet nemleges, de talán még nem vagyunk az utolsó utáni pillanatban. Még van és remélhetőleg még lesz is módunk, időnk, hogy nemcsak a világirodalmi köteteket, hanem a hazai kis- és nagymesterek műveit is forgathassuk, róluk gondolatokat cserélhessünk.

 

Időzítéstől függetlenül, a regény nem íródhatott máskor, mint amikor a szerző a Satupréshez szükséges tapasztalatokat megszerezte egy „világvégi” pesti gyárüzemben, ahol mintegy modernkori rabszolgaként dolgozott sorstársaival együtt a présgépek mellett, valamikor az ezredforduló körüli években. Az ott szerzett benyomásaihoz hozzáadta mindennapjai személyes dilemmáit, de leginkább kudarcait.

 

De nevezhető-e önéletrajzinak Ádám Tamás regénye, hiszen az írók szerencsére mindenkor játszhatnak történeteikkel, szereplőikkel, dilemma elé állítva az olvasót, a szerző elrejtette-e vagy éppen pőrére vetkőztette önmagát a műben?

 

Tételezzük fel ez esetben, a fikció (némileg) túllép a valóságon, mert ha nem így lenne, bizony zsákutcába jutott írói sorssal szembesülhetnénk.

 

A Satuprés, mint regénycím, telitalálat, hiszen utal egyben a főhős magánéleti csődjére, amelyből kimenekülni kell/ene, és arra a reményvesztett helyzetre is, amelyre az üzem munkásai jutottak, akikkel a főhős hónapokig megosztotta munkanapjait.

 

Hiszen a történet origója egyszerű: lévén, hogy „alig születnek írások a munkásokról manapság”, az író felkeres (vagy megalkot képzeletében?) egy szocreál üzemet, ahol munkába áll, hogy testközelből szerezzen tapasztalatokat a „munkásosztály életéről.”

 

Ádám Tamás vonzódása, nosztalgiája az eltűnt, történelmileg, gazdaságilag felszámolt munkásosztály, vagy megengedőbben mondva, a társadalmi igazságosság iránt ismert, így témaválasztása érthető. 

 

De amilyen sötétnek tűnik a munkásságnak, mint osztályalkotónak a jövője, olyan kiszolgáltatott, céltalan, alkoholba menekülő, mélységesen kispolgári maga a munkás is Ádám Tamás ábrázolásában. A karakterek – legyenek azok gyári munkások, vagy éppen a főhős útját hosszabb-rövidebb szakaszokban keresztező nők – kiválóan ábrázoltak, mintha a kis magyar valóságból léptek volna elő, szinte megelevenednek. Ádám erőssége, hogy tömören, lényegre látóan, őszintén jellemez személyeket, élethelyzeteket, jól érzékeltetve a mély érzelmek nélküli, egyben kilátástalan állapotot, legyen az egyéni, közösségi.

 

A virágzó magyar kapitalizmus peremvidékén óhatatlanul eljön a nap, amikor a gyár dolgozóinak egy részét leépítik, így főhősünket is.

 

Ezt a csúszdát követik partnerkapcsolati csődjei is, sőt önmagát is egyre kifelé szorítja a társadalomból, az általa se nem kívánt, se nem megcélzott polgári kényelmi zóna közelségéből. Végül is a gyár elhagyása, a futó kalandok, kapcsolatok lezárulta adja meg a satuprésből való szabadulást a „pótcselekvések, az elmaszatolt mozdulatok világából” – ahogy a szerző a zárófejezetben fogalmaz.

 

Őszinte írás, szinte kiúttalanságot sugalló.

Ádám Tamás joggal titulálja írását „nem termelési regénynek”, műfajából adódóan szociografikus műnek sem tekinthető, de ott van a helye a kora XXI. század magyar társadalmának korrajz-vázlatai között.

 

*

 

A Satuprés a Hungarovox kiadásában 2023-ban jelent meg 133 oldalon, 2500 Ft-os áron.

Balassagyarmaton az Artéria Galériában kapható, ill. az internetes könyvforgalmazóknál megrendelhető.

 

 

2024. március

összeállította: Nagy László Hun